Mátra vonulata, Nógrád ékessége,
szívem békéje, természet szépsége,
hegyeidet járva a tüdőm kitisztul,
szépséged látva a lelkem kivirul.
A Nap lomha fénye átvonul feletted,
árnyéka szelíden takarja a tested,
hasonlóképp, mint anyja gyermekét,
mikor álomba szenderül esténként.
Vonulatoddal betelni nem tudok,
s ilyenkor mindig arra gondolok,
ugye nem járnak arra gonosz emberek,
kik háborgatnák nesztelen csendedet?
Erdeidben csak madárdal szólhat,
levegőd üdvözítő, akár a holnap,
hűs bokraid vadregényes mélye
megannyi vad biztos menedéke.
Büszke vagyok hegyeinkre,
földünk magasló csodáira,
monumentális voltukra,
háborítatlan nyugalmukra!
Az ember, ha vonulataidra tekint,
érzi mily csekély teremtménye a Földnek,
a Mátra hazánk varázslatos hegysége,
Nógrád megye csodás ékessége!