A kósza szél
Ó, kósza szél, pajkos tündérek lágy lehelete,
Kapaszkodj a hajamba, szelíden borzold össze!
Érintsd meg az arcom, simogasd bájjal, kedvesen,
Ajkamon érzéki csókod melege érezzen!
Hajolj közel hozzám, halk szerenádot dúdolva,
Hadd járjon át a mámor, lelkemig hatolva!
Nem mozdulok, alig lélegzem, szemem behunyom,
Ölelésedben megbújva lassan ringatózom.
Fuvallatod játéka végigjárja a testem,
Cirógató becézésed édeni érzelem.
Bizseregve ernyedek el, átadva magamat,
A csendesség visszhangozza szívdobogásomat.
Selymesség hatja át az őszinte szerénységed,
Emlékeket idéző, szerető érintésed.
Érzem, lassan menned kell, csak egy pillanat voltál,
De szívemben őrzöm a csodát, mit nekem adtál.