Hamvas volt egykoron,
aztán kinyílt a rózsa,
túl korán kihajtott
meghajlott a szára,
hajtásai merednek
ma már csak reája,
hűs pillantást vetnek
a hervadó virágra.
Nehezen fogadja
el ő ezt a helyzetet,
hisz igazán, kedvére
sosem cselekedhetett,
szirmai lehulltak,
földben elenyésznek,
s halk csendben,
ahogyan élt
búcsúzik tőletek.