Kis szív dobban a nagyvilágban,
árnyék között is fényre vár,
hisz az igaz szó, ha el nem némul,
csillagként ragyog, s utat kínál.
Botlások súlya vállra omlik,
de nem hajlik meg, ki tiszta marad,
s ha könny is csordul, titkon áldás,
mert belőle új erő fakad.
Ne engedd, hogy a zaj elnyomja,
mi benned szelíden dalol,
légy jó, amíg a szív dobog –
örökké él, ki így honol.
( Versemet, – a „Légy jó mindhalálig” Móricz Zsigmond egyik legszebb és legnépszerűbb regénye ihlette. )