hideget virágzik a hajnal
páraköd rám cseppeket lehel
arcomra fagy az álom is
képeit többé nem érem el
forró leheletét a nyárnak
éltető szerelmét érzem
a régmúltból felvirulva
szunnyadva bent a szívemben
ma kívül a rút valóság
körülölel méla bánat
józanság és megfontoltság
zárja le hallgató számat
szürkére kopott unt reggel
csap le éles fejszeként rám
emlékét a boldog nyárnak
széttörve és porrá zúzván
pamatokban égi felhők
darabokban sugárlángok
bennem a vesztett remények
visszautat nem találok
Kedves Dina! Szeretettel köszöntlek verseimnél. Köszönöm a dicsérő szavakat és a gratulációt, örülök, hogy tetszett. Szeretettel: Dona
Kedves Dona,
Szívből gratulálok gyönyörű versedhez!
Üdvözlettel;
Dina T.
Kedves Gusztáv! Köszönöm, hogy olvastad versemet, örülök, hogy tetszett. Köszönöm a kedves szavakat és a gratulációt. Szeretettel: Dona
Kedves Dona! Szürkére sikerült versed tele van tartalommal, a valóság rútságaival, ám épp ezért kifejező, megfogó és hatásos!
Grat: Gusztáv