Az éjfél íze
Én nem tudtam, milyen szeretve lenni,
Csak néztem, ahogy mások megtanulják.
Szívemben csönd volt, templom és sötétség,
Hol sosem gyúlt mennyei láng.
Aztán jöttél, nem harsogva, csak halkan,
Mint éjfélkor egy messzi harangszó.
Nem kérted, hogy higgyek, csak megérintettél,
S szívemben kinyílt az ajtó.
Most tudom: a szeretet nem ígéret,
Nem láng, mi éget, csak fényt hagy maga után.
Az éjfél íze – te voltál, mikor a csöndben
Megéreztem: angyal játszik szívem húrján.
Kedves Dina! Nagyon tetszik a versed, gratulálok! Dona