Fényben tündöklő drága Szűzanyánk,
könyörögj értünk, tekints le ránk.
Szeretteinknek add át az emlékezés lángját,
Őket pedig fogd kézen a menny kapuján.
Szív dobban csendben, lobog a gyertya,
az ég is mintha ma könnyben állna.
Vedd oltalmadba mind, kik elmentek,
s már az Úr szavában csendben pihennek.
Simítsd meg, Anyánk, a bús szíveket
mely gyermekeid közt itt maradt.
Add, hogy remény nőjön a fájdalom helyett
s hitben éljünk, mint Te magad.
Kérünk, Mária, édes oltalmad,
fogd kézen őket hát a menny kapuján.
Vezesd őket Fiad, Jézus elé,
ki örök fényben vár reánk.
Vezesd haza az elhunyt lelkeket,
kik békét várnak, kik haza térnek.
Kérünk, Szűzanyám őrizd őket,
S taníts meg elfogadni minket,
hogy a halál nem elválaszt, csak hazavezet.
Mutasd az utat, ha köd borít,
ha gyengül már a földi hit.
Taníts hinni, mint egykor régen,
Szent Fiad ígéretében.
S ha eljön majd a mi időnk,
s lehull a létnek fátyola,
vezess minket, drága Anyánk,
az örök fény honába.
S ha egyszer majd mi is elfáradunk,
S a földi útnak vége lesz
Jöjj el értünk is, édes Anyánk,
s ölelj magadhoz minket.
Ámen.