A gőgös agg ma újra vért ivott,
s amint kevélyen asztalára csap,
tucatnyi rebbenő ledér kokott
bigott kegyét keresve egyre csak
rajongva búgja szét botor hevét,
koholt imádatuk határtalan,
imába szőve, szórva szerteszét,
kitart amíg hatalma, s pénze van.
Eladdig ím, e pusztuló világ
feladva tékozolt erényeit,
komor, sötét időkbe fordul át,
nyomán halódva tompulón a hit
a pillanatnak adja át magát,
az álmait feledve múlik el,
de mert hiszen, hogy is hatolhat át
e durva dölyfön így, ha nincs kivel?