A lőportornyok felől

A lőportornyok felől

Lászlóffy Aladár emlékének

1

Nem játszom a reménytelenségbe döntöttet,
és választok, divatos pótszert a hit helyett;
mint akivel el, szinte egyszerre döntötted,
hogy megtartod a legigazabb és régibbeket
a gondolatokból, kényszerítve a tettre
magad, a szerelmemet nem ismerve félre;
a szentségtörőktől jól megkülönböztetve,
téve fel életed, az emberi eszmére.

2

Aki mellett gyönyörű, halhatatlan lettem,
tudva, hogy napvilágra a bűnöm, nem kerül;
nem is kívánkozva el, dolgavégezetlen,
élve csak tovább, megvesztegethetetlenül.
Mint akinek a képzeletére hatottam,
kinek a lelkem szépségével még tetszhetek;
tartva veled, a legvadabb hadjáratokban,
meg, nem ismételve többé a bukfenceket.

3

Ismerve az érzést, ami csak tép és szaggat,
össze, már csak a közös dolgainkat vetve;
tartva meg a csendből, legvilágosabbat,
a ránk növő vigaszt, az elmúlás közepette.
Mint akit meg, sokszor az együttérzés öl,
ismerve, az összedobogó szívek lázát;
mégse fojtom vissza a megtiszteltetéstől
a lélegzetem, hogy fejem megkoronázzák.

4

Ismerve a szövetekkel körülvett sebet,
mint aki ki, nem egyszer üresedett és égett;
mint akinek a törvényei érvényesek
csak veled lehetnek, kivel tökéletességet
álmodhatok, minden nappal a halál ellen,
minek a jelenléte, sokszor belém hasít;
hogy a fájdalmat végre, felváltsa a kellem,
nyílt lángra dobva, Isten szemrehányásait.

5

A boldogságomat el, nem várva másoktól,
ki mindenhol, és mindenekben megtalállak;
kinek eleget lett az elhamvadásokból,
repülve neki, a homlokok hegyfalának.
Kire az érzések rá, belülről szakadnak,
mint egy darab kő, nehezedve csak a földre;
hallva a szavaidat, egyre hangosabbnak,
össze, a közös jövendővel ötvöződve.

6

Mint aki versekben igényelem és jelzem,
hogy újra látni szeretném azt, akit rég nem
láttam, ajánlva fel, a jelenvaló percem,
magammal is, megbízható ismeretségben.
Próbálva zavarba hozni újra jómagam,
árnyékként fordítva hátat az újabb napnak;
mint akinek sok átgondolni-valója van,
úgy kötve ki a partra, mint a legbátrabbak.

7

Jól ismerve minden angyalod, és istened,
tanítva magad a magányra és a rendre;
tudva, a nyugalomból még halál is lehet,
el a hiányokon, mind hosszabban töprengve.
Dörzsölve az emlékezetedet sebesre,
nem tudva, mit kellene látnom és észlelnem;
válaszokat, végső kérdésekre keresve,
tiltakozva csak, az eszméletvesztés ellen.

8

A szeretetemet papírokra égetve,
sértetlen büszkeséggel engedve utadra;
várva a nagylelkű engedékenységedre,
magad bebizonyítva és körbemutatva.
Észre sem véve közben, hogy ősz, és hogy tél lett,
és hogy lépést még, egyet sem tettem előre;
hogy az enyém sem volt, csak egy zaklatott élet,
míg arcom úgy fénylik, mint a diófák bőre

9

az esőben, remélve: a hitem meghagyod,
hogy egyszer lehullik, szomorúságod leple;
és hogy a félelmed, ne legyen a legnagyobb,
pazarolva megbonthatatlan történetekre
az időt, mint aki neked mást, nem adhattam,
mint a gyermekként pihenő eszméletemet;
futó árnyékként könyökölve a vonatablakban,
mint aki mindent feldolgoz, mindent eltemet.

10

Magyarázva meg a gondolatom és tettem,
míg a világomat, sokszínűvé árnyalom;
próbára téve a keresztültörésekben
magam, szállva a kitárt, fekete szárnyakon.
Elképzelve, milyen lehet örökre együtt,
mint aki rég nem szereti azt, amiért fárad;
tudva, csak hullni, csak zuhanni lehet bennük,
támasztva az éghez, restaurátori létrámat.

11

Kinek a szenvedés, a fájdalom a burok,
jól tudva, milyenek a könnybe lábadt szemek;
ki neked, és a köz javára is tanulok,
ki megszólítalak és fel is ébresztelek.
Érted még a sötét oldalra is átállva,
kire rá, más csak elnéző mosollyal legyint;
ki füled hallatára, és szemed láttára
hív utazni, a szellem örök menetrendje szerint.

12

Hogy ne fecséreljük életünket a rosszra,
fel az ellenségeként, akárki is tüntet;
az őszi egeket fel, többé nem lapozva,
hanyagolva el, minden kötelességünket.
A rabjaként minden kóbor, és furcsa láznak,
cifra nyomorúságot aggatva lelkedre
mindazok, kik meg, igaztalanul aláznak,
neki az örökkévalóságnak veselkedve.

Móritz Mátyás
2025. Május 18. Vasárnap
Budapest, Csepel

Szólj hozzá!