Mikor még… mikor már

MIKOR MÉG – MIKOR MÁR…

Mikor még nem voltál, akkor is
ragyogott a Nap. Kéklett az ég.
Pajkos szél fodrozta a tó vizét.
Virágzott a tavasz, perzselt a nyár,
az ősz káprázatos színekbe öltözött a csendben,
majd helyére költözött a tél szikrázó jégvirága.
Igy megy ez majd évről-évre, végtelen rendben,
mikor már nem leszel akkor is.

Te most vagy itt. Most élsz. Most láthatod,
átélheted. Megkaphatod, amit kérsz. Mindebből, mi
létezik körötted. Mi önmagától van mindörökre.
És hozzá is tehetsz valamit magadból,
valami értéket hagyva, azoknak,
kik jönnek utánad, s már itt állnak mögötted.
Léted vagy csak kihunyó villanás e végtelen rendben,
Vagy, nem múló, nem tűnő, örökkön izzó parázs.

Vass István (Gödi Vass)
2026. január 3