Amikor megszülettél bennem,
még csend volt és remegés,
egy pici szív dobogott,
s vele együtt ezer kérdés.
Szülőm ölelése hiányzott,
nem tanultam meg igazán,
hogyan simít a szeretet
egy fáradt homlokán.
Hogyan adjak neked abból,
ami nekem sem jutott?
Hogyan hozzam le az égről
a fényes csillagot?
Féltem, kicsim, nagyon féltem,
de ahogy nőttél odabent,
megtanítottál némán arra,
mit jelent a ,,szeretet”.
Mert nem onnan jön mindig,
ahol régen fájt a szív,
hanem ott születik újra,
ahol egy gyermek hív.
És ha majd kérded egyszer,
mit adhat egy anya még:
nem csillagot hoz az égről,
csak két karját – s az elég.
Köszönöm szépen! 🙏🏼💐
Sajnos, a lap topom szokott ilyen hibákat csinálni. Magdolna
csak két karját- s azbelég. köszönöm, szép gondolat. Magdolna