ÁLMODTAM EGY HÓANGYALLAL

M. Laurens:
ÁLMODTAM EGY HÓANGYALLAL
( dadaista álmok II. )

Álmodtam egy hó-angyallal
velünk aludt a napsugárcsillanás
s genetikailag megoszlok magam között
mert eltapos a szembe rohanás

rengeteg Ábel bolyong a rengetegben
s szememben puskát ragad a kék
és másodikra mindig is eltalálom
lábamon lankadva mások sóhajait rég

melleid masztodon inda fonja körbe
s csinos perpatvart izzad a sík
rám marad a kiszáradt emlék tapadék
az angyalok engem cserélnek megint

rajtam csipkelődnek rozsdás vakvarjak
s dermesztő színben pompázik a cement
eső szagú, hernyók kúsznak keblein
szagold hát csak te is a penészes végtelent

letépem angyalszárnyaid te néma hal
mert nem hiszem hogy nem hiszed
akarásod néma mint a mokány téglafal
s dermedten gereblyézem széttört szívemet

sikítólelkű árva méh vagyok a herék tengerén
pillangóid tánca lelkedben detonál
szemöldököm is látta amit egykor én
s azóta fehér fogam mint a mészkő máll

ingatag küllemet ringat szerelmed szelleme
fordul a bolygók sorsa sipákolja a sas
s egy maláj lakáj ki semmit sem hoz
mosdatlan kézzel a tiszta égre felpofoz

álmodtam egy hó-angyallal
velünk aludt a napsugárcsillanás
az angyalok engem cserélnek megint
hisz nem maradt már itt senki más

(Pest-Buda 2014-2026)