Nap. Fényes holdsugár.
Oly’ fényes, mint amilyen te voltál.
Mint a ragyogó tüzes bolygó,
annyira voltál te forró,
közeledben újra meg újra elolvadtam.
Mondhatni a tűzzel játszottam…
Mint ahogyan az a tüzes gömb,
úgy te is eltűnsz, majd visszajössz.
De még a Nap is hamarabb visszatér a helyére,
mint te az Én életembe.
Szívem minden alkalommal kitépted.
egyszersem kímélted meg…
Hiába kérleltelek, maradj meg nekem,
fogd az Én kezem,
Csókolj, s ölelj Engem.
