A hegy, s a vulkán
Ha megkérne, mennék, esküszöm,
Mégis miként maradhatnék távol,
Hisz Árnyjátékot fest a felhőkre,
Ha szólít indulok, nincs mi meggátol.
Ha hívna, mellé ülnék,
Nem tagadhatom,
Lábánál szívesen elterülnék,
Így melegednék a hamvakon.
Megremegnék, ha szólítana,
Kitépném magam a föld húsából,
Nem bánnám a nyílt sebet sem rajta,
Csak ne legyek többé tőle távol.
Így várt a hegy, hátha megy
Mélyen belül tudva tudván,
Szavainak láva állja útját,
S nem hall belőlük semmit sem a vulkán.