ahogy jött ma meg elszállt az ihlet
váratlan volt rá nem számítottam
s most ugyanúgy nekem búcsút intett
meglepődtem akkor verset írok
nemcsak egyet hanem két éven át
most már nagyon bánt többé nem tudok
oly szép volt jó érzés tollam alól
képek rímes verssorok cikáztak
könnyedén mintha nem is magamtól
érzéseim mind megénekeltem
gondolataim papírra szálltak
éteri világot teremtettem
új távlatok nyíltak földön égen
bejártam világom a hold alatt
kint és bent mint a régi mesében
lelkemből őszintén szólt az ének
minden rezdülését megmutattam
nem szégyellem most már a tiétek
nem bánt hogy nyíltan dalra fakadtam
lábatokhoz szavakból szőnyeget
terítettem rímeket faragtam
lelkem virágát kósza verssorok
csacska versszakok féltve megőrzik
míg egyet is jó szívvel olvastok
immáron vége fonala szakadt
dallamos rímes ritmus-beszédnek
ihlet tehetség egy csepp se maradt
nincs élmény amit megörökítsek
nem történik mi versre érdemes
hagyom tovább minek is nyüszítsek
verseim könnyeim elapadván
elhallgat végül is mind az ének
szótlanul ücsörgök most a padkán
magukhoz fogadtak már a vének
múlt időn merengve szótlan némán
én is tovább már vers nélkül élek
költemény minek a szó a rímek
oly hiábavaló dőre játék
üres értelmetlen cifra hímek
nem tudom hogy holnap rám mi vár még
kitöltetlen lottó célkeresztje
találat nélküli álreménység
nincs már jövő nincsen élet versek
semmi érték mit megénekeljek
ím utolsó s tán már ez is vétek
Kedves Gusztáv! Köszönöm, hogy figyelemmel kíséred verseimet, és időről időre írsz is hozzájuk. Mindig érdekes, egyéni és fontos számomra a véleményed, hozzászólásod. Most is köszönöm. Igen, vers nélkül nem érdemes élni, de nem szükséges, hogy én írjak verset – hogy a legnagyobb költőt idézzem. Azért talán még az is előfordul. Szeretettel: Dona
Na, ez az, Dona, és netovább! Hányan vagyunk lefagyott érzelmekkel, bukdács-bukdács újrafutásokkal… az élet így visz magával, és felállunk, a gondolataink
hadd cikázzanak, ha leírjuk, talán maradnak, amúgy tovaszállnak! Vers nélkül élni nem lehet, !cifra hímek nélkül igen!
Hajrá ihlet, éljenek a rímek!
Szeretettel: Gusztáv
Kedves Zsófia! Nagyon köszönöm biztató soraid. Igen, a kedvvel sokszor nincs is baj, csak a színvonallal. 2023-ban kezdtem el verseket írni, és szomorú látnom, hogy van nem tudok most már, vagy ha igen, akkor rosszabbak, mint az elsők. Fejlődnöm kéne, nem visszafejlődnöm. Úgy érzem, ez csak egy átmeneti állapot volt részemről, egyszercsak – egy megrendítő élmény hatására – elkezdtem írni, most meg mintha elapadna. Azért írok még ezt-azt, ha sikerül, de ha egyfolytában rosszak lesznek, abbahagyom. Még azért akad néhány. Még egyszer is köszönöm támogatásod. Jól esik. Szeretettel: Dona
Elkeseredést fejeznek ki soraid. Ne add fel, nem árt néha hallgatni, hidd el, majd megjön a kedved és újult erővel veted papírra gondolataid. Szeretettel gratulálok, Zsófia.