Káosz van a szobámban,
pedig gondolatban sokszor vártalak.
Esek szét megint, de nem fog sokáig tartani,
csak újra egy ideig.
Beférkőztél a szívembe,
s édes ígéretekkel tömted,
Elérted hogy el higgye és azzal
a lendülettel félre is vezetted.
Hazugság volt, hogy te más vagy, még is
le a kalappal hogy sikerült neked ez az ártatlan látszat.
Aztán jönnek a kérdések hogy “miért”,
de ilyenkor játssza magát hogy egy szót se ért.
Csalódás és remény színeződött elém,
csalódtam hisz hagytam hogy hülyére vegyél,
S remélem hogy nem csak hobbiból szerettél.