Hazugság árnyéka
Szavak mint éles üveg, hasítanak csendben,
mosoly mögött sötét árnyak kúsznak végbe.
Hazugság lángja falakat éget,
s a lélek magányban mélyre süllyed.
Titkok ködében minden út rejtett,
igazság hangja halk, alig halható.
Minden szó csalfa, minden tett árnyék,
aki hisz bennük, önmagát köti szívesen rácsok közé.
De a fény előbb-utóbb áttör a falon,
a hazugság tűnik, mint köd a nap alatt.
Az igazság tükre mindent visszatükröz,
s aki hazudott, végül önmagát ismeri fel.