Nem messze innen, a sötétség aljában
Született egy ikra a végzet kis tavában.
Senki se hitte, hogy ő lesz majd a menő,
Az anyja is kérdezte: Béla lesz vagy Jenő?
Béla lett. A szürke bajszos Béla.
Kinevették folyton, főleg Dani, a béka.
Bélának hányatott, nehéz volt a sorsa,
De megelégelte, és beíratták bokszra.
Pár edzés után Béla volt a gangszta,
Daninak az arcát már másnap szétkapta.
Uszonycsapásait mindig iszonyok közt nyomta,
És a pofonokat folyton kopoltyúkra tolta.
Ő volt a tóban a pikkelyes haladó,
De a kormány bemondta: jövőre hal adó!
Béla nem tűrte, és felhúzta az agyát,
Irány a Parlament, a rézangyalát!
Jani, a szöcske, ki katona volt Irakban,
Összeszedte a bandát erőteljes iramban.
Bajban van a Béla! Tudta ezt ő jól,
De hiányzott a kerozin az F-16-ból.
Kénytelen volt így Boeinggel utazni,
És a Duna fölött zöld ernyővel ugrani.
Bélát a szél pont a vízbe fújta,
Előtte volt a jelene és a múltja.
Úszott csak a vízben, még a hínárok is féltek,
Az éjszaka is megijedt, a csillagok se égtek.
Az ebihalak zengték: Bélát a népnek!
Béla úszva ordított: Szabadságot kérek!
Vérrel a szemében és erőszakos hatással
Szelte a hullámokat gyorstüzelő puskával.
Mint Rambónak, neki is szalag volt a fején,
Hogy e zavaros világban legyen minden a helyén.
Jani, mint a kém, leveleken ugrálva
Véletlenül megcsúszott és beleesett egy buckába.
De nem volt gond, a buckát Bandi, a vakond lakta,
És elindultak együtt céljuk felé tartva.
Lefelé haladva, egy hálóba beakadva
Kifogták a mestert rettegésben tartva.
Így a halak népét magára hagyták,
És nem érkezett segítség, hiába is várták.
Béla nevét még most is hangosan zengik,
És az életét legendásként jegyzik.
Megtanulhatta a világ Béla nevét biztos:
Visszaütnek a halak is, szóval ne légy velük morcos!