Régen hittem a csodákban
Mert jó volt minden korábban
De most minden egész eltörött
Így lettem én is meggyötrött
A nyakamon a könnycsepp hideg
Éget, de mégis rideg
Mint a köztünk lévő űr
És egyre több a tépő zűr
Szétszakadunk, elveszünk
Minden közöst elvesztünk
Néma sikoly, ordító csönd
Ezek készítenek a fejemben börtönt
A képzeletem szülte fájdalom
Oly sok itt az ártalom
Amit magamnak készítek
És falakat építek
Falakat építek magam köré
Nem nézek már magam mögé
Csak előre tekintek
Ha kérdik, ki vagyok, legyintek
Nem vagyok már senki
Jól tudja mindenki
Ami köztünk volt, egy csoda
De nem lesz már ugyanaz soha
Köztünk a kötelék elszakadt
A kapcsolatunk megszakadt
A mi időnk már elmúlt
Kihunyt minden mi felgyúlt