A legfájóbb szakítás

Tudok-e még szeretni?
Kérdezem a magányt,
társaságom kedveli,
egy nap elenged talán.

Ott van velem,
ahová tud elkísér.
Hozzá társul a félelem,
ami napról-napra kísért.

Tükörbe nézek,
keresem a hibát.
Ő nem vette észre,
végül sajnos így járt.

Én lettem az áldozat,
és kint jár a vadász.
Összetörte álmomat,
ezzel nyerve csatát.

Élettelen tekintet,
hozzá hamis mosoly.
Ha nem ismered elhiszed,
hogy valódi a dolog.

Egója az egekben,
hazugságokban profi.
Pár jó szóval beetet,
sminkje le nem kopik.

Beszédtémája alig akad,
pletyka az ő mindene.
Fiúk karjába szalad,
neki focisták az istenek.

Nem volt mindig ilyen,
az elején más volt.
Őt őrzi a szívem,
vele még jó volt.

Nevetni a sötétben,
elárulni egy titkot.
Elveszni egy ölelésben,
megosztani a pillanatot.

Aztán eljött a nyár,
ami változást hozott.
Visszatérve más ember várt,
eltűnt a megszokott.

Lassan eltávolodtunk,
majd szó nélkül otthagyott.
Visszafelé számoltunk,
hátrahagyva sok napot.

Arról senki nem beszél,
ez mennyire fáj.
Hogy az év hány hetén
volt úgy, hogy sírtál.

A legjobb barát elvesztése,
a legfájóbb szakítás.
Valódi titkaidért cserébe,
nem kapsz mást csak kínzást.

Ő tovább megy nélküled,
talált magához hasonlót.
Te értetlen vagy és üres,
lenyomták a kapcsolót.

Elkérnéd a receptet,
hogyan lépett tovább.
Neked ez nem megy,
szerepben élsz most már.

Hogy mit okozott valójában,
azt ő sajnos nem tudja.
Nem hiszel senki szavában,
mi van, ha megtörténik újra?

Magad köré falat vontál,
hogy elkerüld a fájdalmat.
Ha tudják, miért nem mondják?
Most te lettél a szánalmas.

Aztán meglátod a tömegben,
hogy milyen elveszetten táncol.
Arcán nincs jele az örömnek,
Csak ide-oda tántorog.

Mindenki más örül,
ő keresi a helyét.
Nem a ritmusra pördül,
nem fogják a kezét.

Látod már mi a valóság,
és megszakad a szíved.
Itt van már az adósság,
a tetteiért megfizet.

Nem veled volt a baj,
ő nem tudott szeretni.
Az ő fejébe hangos a zaj,
és nem tudta magában rendezni.

Fény derül az igazságra,
milyen gyáva és gyenge is ő.
Maró szagú izzadsága,
elárulja bűneit már messziről.

Látva ezt, elengeded, ami volt,
( és ) elmúlik a félelem.
A te hibád csak annyi volt,
hogy mind ezt nem észlelted.

Meglátod a lehetőséget másban,
és beragyogod fényeddel.
Nincs már keserű érzés a szádban,
a mindennapok megtelnek élettel.

Nem minden tart örökké,
de megéri a kockázat.
Másban ott lesz kit részeddé,
formálhatsz.

Amíg tudod, hogy kell szeretni,
félig tele lesz a poharad.
Minél többet akarnak szerezni,
ez állít meg sokakat.

Pedig valódi barát,
csak egy-két van csupán.
Ők olyanok lesznek, mint a család.
Ők azok kik elkísérnek életed útján.