Ha keresném a választ
Ma már tudom, hogy nem kérek
Nem kérek segítséget
Megvan, ami megtart
És megvan, ami erősen bomlaszt
Bomlasztja az időt, a helyet, engemet.
Ha kereseném a választ
Ma már tudom, hogy kérek
Kérek segítséget
Megvan, ami rombol
És megvan, ami erősen épít
Építi az időt, a helyet, engemet.
Ha nem vagy itt,
Ha kilométerek választanak el
Ha nem ölelsz
Jó nekem, mert van miért jól lenni.
Ha itt vagy,
Ha centik se választanak el,
Ha ölelsz,
Jó nekem, mert van miért jól lenni.
Vajon mi változott?
Vajon miért ennyire könnyű?
Vajon most miért tudok,
Tudok józan maradni?
Vajon miért nem sírok?
Vajon miért ennyire egyszerű?
Vajon mi változott?
Kettő közti átmenet
Bevallom megzökkent,
De most nem kell más vigasza,
Nem kell több óra hossza,
Nem kellenek könnyek.
A régi énemnek voltak buborékai
A régi énem megbolondult volna
A mostaninak is vannak buborékai
A mostani már csak egy verset ír
A mostani már megtalálja a nyugalmát.
Hagyom, menjen amerre megy,
Mert dönteni nem tudok ebben
Mindkettő kimenet tetszik
Mindkettő alapja megvan
Mindkettőt fel tudom építeni
Mindkettő engem segít
Mindkettő belefér
Mindkettő ugyanúgy folyik
Mindkettőben helyem van
Mindkettőben hű vagyok
Mindkettő engem tükröz
Mindkettőben lesz jó
Mindkettőben lesz rossz
Mindkettőben lesznek könnyek
Mindkettőben lesznek kacajok
Mindkettő nyugalmas lesz
Mindkettő zavaros lesz
Mindkettő fárasztó lesz
Mindkettő feltöltő lesz
Mindkettőben ott vagyok én.
