Fényednek rejtélye homályban bújkál,
s hold mögé lopakszik téged eltarolván,
lencséken áthatol s megleli az árnyat,
mit oly sokan rejtenek és vakon nemtalálnak,
Bújdósó rémálom mit úgyhívnak élet,
ki kiálttva ordítán sohasem
téved,
gyere és szállj reám támadj és dacolj,
Véreknek kardjával hasíts és rabolj,
Ostoba tettedért megfizetsz lásd csak,
Hiába bánod mit elvettél másnak,
Bitang az ilyen félnótás némber,
Ki holnapját megveszi emberi pénzzel,
Ne fáradj mással te ostoba bánat,
Úgyis eljő érted a véges bocsánat,