Sok hosszú éjjel őriztem az álmot,
Hittem, hogy egyszer elérem a világot.
Volt, hogy féltem, és megtörtem nagyon,
De a remény mégis ott égett bennem vakon.
A kudarc néha visszahúzni próbált,
De minden bukás bennem erőt formált.
Lépésről lépésre mentem tovább,
Mert tudtam, egyszer valóra válik az álmom már.
Nem adtam fel, bár nehéz volt az út,
A célom vezetett minden viharon át újra úgy.
Minden könnycsepp új erőt adott nekem,
S a hit ott ragyogott végig a szívemben.
A siker végül csendben megérkezett,
S minden régi fájdalom messzire elveszett.
Rájöttem akkor, mit jelent a remény,
Hogy a kitartás végül győzelmet ér.