A Hű Fa
Volt egyszer egy pár, kik ültettek egy fát,
Mi szerelmüket tükrözi, egy egész életen át.
Eljött a tavasz, s a fa, rügyekbe borult,
Eltelt 10 év, az idő felgyorsult.
Sok éve egészítették ki egymás életét,
Megtalálták lényük egyetlen értelmét.
Majd jött a nyár, a fa, zöld leveleket hozott,
A férfi alá térdelt, s egy kis dobozt nyitott.
Megkérte szerelme kezét, majd eljegyezte,
Az egész életét, már vele eltervezte.
Beköszöntött az ősz, a levelek lehulltak.
A házaspár szívében nagy remények gyúltak.
A fa alatt ülve, megtudták, hogy szülők lesznek.
A fa büszke ágai, egyből új értelmet nyertek.
Eltelt 10 év, a kislányuk hintázott a faágon,
Ki hűségesen segített mindig a családon.
Ő nem csak egy fa volt, hanem a család része.
Mi érezhető volt már nagyon sok éve.
Eljött az alkony, s a fán, csak egy levél maradt,
Az idő mint egy szempillantás, oly gyorsan elszaladt.
A kislány felnőtt, s érett hölgy lett,
A pár már csak pihent, a munka helyett.
Jött az időskor. Leesett az utolsó levél.
Beköszöntött a hideg, deres, de nyugodt tél.
Megőszült a fa, ágaira fehér ruhát eresztett.
Sok szép emlék felett némán elmerengett.
Négy évszak pörgött le, négy gyönyörű fejezet,
Tavasz, nyár s az ősz is már mind mesévé lett.
“Megírtam a sorsuk, s most a téllel bezárom,
Nincs már több történet ezen a világon.”
Mondta a fa, de már nem bírta tovább,
Egy életén szolgálta hűen a családját.
Álomra hajtotta békésen a fejét,
S végleg befejezte, az Élet című mesét