Lelkemből kicsapódott
érzések testemen
halványan látszanak.
Mérgezik véremet
toxinok, sugarak.
A kérdés most is az:
Vajon újra felállok?
Szárnyat bontanék, de
úgy érzem, álmodom.
Bizsergő érzés
ott ül vállamon.
Tekintetem körbenéz,
nincs más, kit láthatok.
Szorítja torkomat,
élesen bőrömbe vág.
Viselem a fájdalmat,
nem tehetek mást.
Kifacsarja lelkemet,
elrontott e torz világ.
Magamon kell segítenem,
senki nincs, ki vár.
Nehéz néha létezni,
elsodor az ár.
Élet árát fizetjük, ami
nem más, mint a halál.