Mindenki mást mutat,
Eltakarják az igazi arcukat,
Belül magukkal vívnak harcokat.
A látszat mosolyog,
Bent szilánkosra tört.
A képein sötét felleg nem gomolyog,
Saját szívében forgatja a tőrt.
Magának mutogat,
Másokkal törődik.
Valós dolgokat halogat,
Csak a látszaton őrlődik.
Szép szeretne lenni,
De másoknak.
Boldogságot akar venni,
Mivel lelkeket átkozhat.
Nem lát a tükörtől,
Mit ő tart.
Beteg lesz a szeretettől,
Nem ismeri a bajt.
Az élete egy sötét szoba,
Az ablakát befalazta.
Lelkiismerete nem megy be oda,
Hogy az igazságot megtalálja.
A világnak eladja magát,
Nem választja a belső hangját,
Másoknak él, hogy kerülje a magányt.