Nincs fény, a lámpát leoltották.
Nincs én, a boldogságom meggyilkolták.
Elég, elég ebből,
A lélektépő szörnyből.
Fehér, fehér,
Lehetne már a feketéből.
A boldogságot hinni kell,
A sorstalanságot meg vinni.
Angyalszárnyak nélkül,
A lelkünket cipelni.
Felér, felér,
Egyszer az ember a fénybe?
Belém, belém,
Költözött a saját félszem.
Van holnap, átívelő tér a mából,
Vagyok én, de nincs senkim ha fázom.