Könnyed mozdulattal fogta meg a kezem,
S egyre csak vezetett az erdő felé.
Mentünk bentebb,
S bentebb.
Csend volt,
Ropogtak az ágak talpam alatt,
S madarak fütyültek fák felett.
Már nem a kezét figyeltem,
Becsuktam a szemem és csak követtem.
Nyugalom, nyugalom,
Ó nyugalom.
Egyszer csak megérkeztem,
S ő a kezemet elengedte.
Itt voltam most,
Mert itt kellett lennem.
A jelenben.
