Emberek világa

Mindig minden monoton,
a sok ember monokróm.
Nem csoda a romantika,
csak átlátszó politika.

Szerelem nem gyönyörű,
csak tévhit, mely gömbölyű,
s az ép ész folyik róla,
vörös vér csorog alóla.

Mit is képzel az ember?
Minden szó fegyvertenger.
Mindenki tovaszáll egyszer,
hátán rengeteg sebhellyel.

Ez a világ gyönyörű?
Mind csak egymást gyötörjük.
Bálványozunk embereket,
akik minket letepernek.

Emberek, gyarló ebek,
esendő, félő lelkek
regélnek történeteket,
szőnek rossz elméleteket

Tudom, bár nem látok mindent,
remélem, nyíl repül innen,
örökre eltűnik minden,
s ez az ítélet is innen.