Áll polcaimon, öt csésze, hét csésze
Vállam súlyát húzva a mélybe
Tegyük meg utolsó tétjeinket
S bocsásd tűzbe vétkeinket
Jut e még üröm helyett öröm
Arcom kaparja egyazon köröm
Mi egykor szignált meghívót
Döfd szívembe ezt a kórót.
Áll polcaimon négy csésze, hat csésze
Futnék ki egy szép rétre
Szedhessek még százszorszépet
Vagy fessek egy utolsó képet
De helyette itt ásom gödröm
S folytatom önmagammal pöröm
Nem hallva kedves búcsúszót
Rántok magamra fűszálas takarót.
Áll polcaimon három csésze, öt csésze
Ha nem vetted volna észre
Elárasztott már rég minket
Ez a sötét maszlag, végítélet
E könyvtár ajtaján döröm, döröm
S fégigfolyik minden könyvön
Hagyj hát minden hetyke szót
Nem bír ki hideget, se forrót
Áll polcaimon két csésze, négy csésze
Fejemben életem egésze
Alkot egy széles, tarka képet
Minden mit szerettem, egy népet
Csak a szép maradhat belül a körön
S hagyom hogy az döntsön
Félretéve a lyukas posztót
Mondom ki az utolsó szót.
Áll polcaimon egy csésze, három csésze
Fájdalom ennek még része?
Ledöntöm inkább az egészet
Legyen a földé ezen emészet
Minden darabját széttöröm,
Legyen hát por a földön
Gyúrj belőle oltó kórót
S döfd szívembe a mindenhatót.