Erdei Barna Bánk – Levegőbe épített vár

1.
Valahol a sűrű ködoszlop tetején,
havas porfelhő értékes mezején.
Földből mostan olvadt kő állott,
bástya töviből egy óriás kiáltott.

2.
Vasban fürdött emberek hada készül,
ma a vérvörös kegyetlenség jut részül.
Őrtornyok előtt két biztos karral várakoztak,
fényes vár szobájában a királyék tanácskoztak.

3.
Őfensége tétován fürkészi az eget,
szürke vadállatokokat várja és rengeteget.
Hadukba alig száz bátor lélek,
ellenségbe a sötétségbe az öntött rémek.

4.
„Tudnak repülni!” – kérte a kapitány,
de a királyt nagyon érdekelte a nyitány.
Bátorságán felülkerekedve kiáltott a térre,
öblös hangján a haditervét tervezte, de félre.

5.
Itt harcolni én fogok ökölbe szorított kézzel,
többiek azt hitték aprítani, de vitézzel!
Lelkeket feláldozni a semmiért?
Botladozva vágjátok a senkiért?

6.
Dübörgő mennydörgés támadt viharban,
nemzeti érzés vegyült apród Tivadarban.
Üvöltve hagyták el a várat ígérve,
a katonák végig hasítják a húst kimérve.

7.
Másik oldalon pont ekkor tűnik fel,
milliónyi ördög, mintha kel!
Óriási nagyságú ágyúikkal a mezőt elfedve,
földből égőhalottak ziháltak emelkedve.

8.
Süvítnek a szélnek kicsi hullámai,
csak úgy játszanak a csatasorok hullái.
Rögtön bevették a várnak külső falát,
zenész költi a hősök dalát.

9.
Kifújva minden szennyet a világból,
úgy fehéredett a domb a villámtól.
Koponyákat aranyvész zúzta szét,
a királynak az emberei a tét.
10.
Elcsendesedve aztán nagyot hempereg,
élete a haláltól gyorsan lepereg.
Halált a dárda hegye döfi át.
Úristen meghallgatta a fontos imát.

11.
Vár előtt minden ember fekszik ábrándul,
Angyal megölte a gonoszt támadásul.
A királynő lehajol előtte viszonzásul,
a csillagtól megkapja koronázásul.

Szólj hozzá!