Sírnak? Sírjanak.
Majd sírok helyettük egyszer.
Most fent, majd lent,
hiába voltunk lent ezerszer.
Ez a nyomorú ész,
ami a gondokat okozza,
ha a fejedben van a világ összes mocska,
de mindhiába emlékszel,
ha az emlékezetet nem éred fel ésszel,
mert becsap az agy,
becsap mindig,
csak a torzított világ képére pislogsz,
kócos hajjal, könnyes szemmel, komoran.
Fagytál már meg a télben?
Kaptál lángra nyáron?
Ha ezeket átérzed,
már ott vagy a határon.
A határán,
hogy megértsd,
hova vezet az emlékezet.
Hogy hova fut ki a játék,
amit álmodban is félsz játszani,
és te mégis minden nap megteszed,
míg egyszer csak elveszted eszedet.
Mert egyszer majd megáll a gép,
és torkodon akad a levegő-