Valami zakatol a fülemben,
Rettenetes zúgó hang,
S el nem ereszt, néha visszaszökken,
Eltűnik, mintha nem is létezne,
Sokáig tűnődtem, mi lehet ez,
Mire rájöttem, hogy ez a csend.
Megzavarnak a hangok újra,
Nem akar csend lenni,
Ám a förtelmes hang eltűnik,
S valami egészen más keletkezik.
Beszéd lenne, de miféle?
Behunyom a szemem, inkább alszok,
Nem zavarhatnak meg álmomban,
Ám mire behunynám szemem,
Valaki a vonaton édes hangon kelteget.
