Lassul a lélek, mégis eleven az élet,
Felszállt a szellem az ágyam alól.
Didergek, de nem a félelemtől,
hanem a magány és remény hideg szelétől.
Megakad a szó, elpattan egy húr,
Dalolom a végszót, mely egy túl szép álomba húz.
Sötét szemed előttem, hívogatva csábít a lehetetlen útra,
csak egy képzet, egy vágy mi tárul elém.
Hiányzik, de mégse, mérgezett, de szépen,
Sötét, mély s gyengéd lelked zátonyra fut.
Nem vagy itt, hogy megments az élet átka alól,
egyedül maradtam a múlttal s beszélő árnyakkal az úton.
Adj egy végső szót a számba és tovább szavalom az életem,
Oldj fel a szavak bűne alól.
