Egymás szájába köpköd mindenki hazug, árva gondolatokat.
A lélek tovább akar szállni, a szív leállni.
Sápadt arcok vágynak egy alternatív világba,
ahol a tekintetek és a testek tiszták,
az agapé az üdvözlés Narniában,
a fák gyökerei már csak kapaszkodnak egymásba,
s ha egyet elpusztítasz,
a kilencből már csak nyolc életed marad,
négy a bűnre, négy a bűnhődésre.
A végén utolér az árnyék,
körbeölel, szétroppant,
majd rothadó elméddel táplálkozik.
Egy álomkép, egy vágy, egy kihunyt szikra?
Ez a görbe tükörben a képem.
Virágkoszorú van rajtam, mégis töviskoszorút látok,
angyali szó a hang, mégis vért hány ki.
És ekkor kezd kergetni az egész Állatfarm,
körbevesznek Szahmet karmai,
veszett háború zajlik testemben,
gyógyítóm pedig kiköltözött belőle,
csalánlevéllel takart be.
