Kántáltam imádságom,
Felhők között öltem az angyalokat,
Lábak nélkül kergettelek,
Eskünket szétbontottam.
Fehér mezőn leltem zöld nyúlamra,
Tövissel véstem nevem nyakadra,
Késsel fésültem hajam,
Kettőnket nézve magamat láttam csak.
Mellettem feküdtél,
Pirkadatkor kisírt szemmel meredtem,
Tajtékoztam négy fal között,
Vétkek között nevettem.
Nézésemmel vigasztaltalak,
Vérző bivaly rúgott belém hevesen,
Bőgve forogtam a színpadon,
Hányásban esedeztem.
Felmerül, hogy szorítottalak,
Homályba fújtam lelkem,
Emlék nélkül húztál ki az árokból,
Halandzsázott nyelvem.
Ötven helyett ötöt láttam,
Fordítva szívtam magamba az életet,
Átok helyett áldást szórtam,
Már a magasban lebegtem.