De a gyertyák végig égnek,
míg van nálam gyufa,
s ha nem lesz elég a pálca, a fa, puha,
előveszek egy másik dobozt,
újra izzítom, ha kialszik,
égjen a fejem mellett annak a haragja,
aki rám haragszik.
Megnyugtat a láng, pedig forr, szinte üvölt mellettem,
táncoljon csak, míg én ruháim leveszem.
Anyaszült mezítelenre vetkezem haragid előtt, ha elmondod mi bánt,
De ha csendben morogsz magadban eloltalak,
majd újra meggyújtalak,
s nézem amit a füst, majd a szikra újra felszánt.
Addig cselekszem így, míg meg nem szólalsz,
nem hagylak félig egészben,
akkor is ha szavakban koplalsz,
megvárom, míg beszélni nem kezdessz,
nyugodtan, szelíden.
Mondd el ha valami fáj, ha valami rosszat tettem,
s azt is ha meg csak a rossz fa van meg a tűzre, amit én vettem.
Beszélj, üvölts, csak ne légy szótlan,
minek rakom fel a bakelitet, ha nem szól a szólam.
De figyelj csak, mert a gyertyát égetem,
s az is majd egyszer végig ég,
s bámulom majd addig, míg meg nem találom a hozzád passzoló létigét.