alkalom adtai elkapart mosoly,
rád ruházott cselekedet,
vigyorból átmázolt, elhúzott somoly,
de még lásd arcomon az erezetet.
elkapott tekintet, undorba fordulás,
hazugság, melyet a párnádba hagysz,
elnyűtt szavak, benne aludt érzelmek,
ott hagyot darabok, melyeket a lelkemből faragtam, csak hogy téged megértselek.
nálad hagyott zeneszám,
mely már nem az enyém,
de legalább te is ellophattad egyik kedves nyári estém.
karabinereddel megmászott hegyek,
bókokkal lefosztott falak,
s a szádban megalakult, de ki nem mondott szavak.
fejedben szöget ütött mondat,
melyet ki sem ejtettem,
de talán ráakadsz másra,
ki majd kimondja őket helyettem.
elejtett darabjaim karodba szedted,
egészet ígértél,
majd cafatokra szedted.
nem értelek.
de ha egyszer megtalálnak a könyvtárban a sorok metszetén,
akkor talán megértem majd lelked pozícióját, s pontosan behatárolt helyzetét.