Bár tudtam volna

Összes megtekintés: 4 

Bár tudtam volna, mit is jelent az élet,
Egymást szeretni, mikor karjaidban nem félek.
Esőben táncolni a zavart ég alatt,
Hallgatni ahogy a zivatarból dal fakad.
Egy cseppből lesz millió, s talán több,
Holdfényszonáta szól a fellegek felől.

Bár tudtam volna, mit jelent a boldogság,
Mikor kinyitom szemem, s csak egy dolog bánt,
Hogy megannyi szépséget elszalasztottam,
Miközben a mai kor ideálját hajszoltam.
S elsöpörtem álmaim, az ágy alá,
Jó mélyre, akadályokat támasztva rá.

Bár tudtam volna, hogy az idő nem állt meg,
Hogy hiába hittem, tőlem is csak elvett.
Megállíthatatlanul pörög az élet fonalán,
S bár lassítani jó volna, utas vagyok oldalán.
Vele haladni lehet, de a felesleges megálló kihagyható,
Mi nem épít, s nem száll fel ki életünkbe nem pótolható.

Bár tudtam volna, hogy mosolyogni a legjobb dolog,
Mikor önfeledtem belemerülsz, s csak hagyod,
Hogy szíved életerőt kapjon,
Szomorúság több lelkedben ne maradjon.
S, ha fájdalom ér, ölelni kell jó szorosan,
Míg a kar beleremeg, akkor leszel gondtalan.

Bár tudtam volna, hogy szeretni a legfőbb érték,
S ha viszont szeretnek a legszebb, mást nem is kérhetnék.
Bár tudtam volna, hogy a szépség belülről éled,
Hogy a sminkek és ékszerek csak álcázott ékek.
Ragyogni a lelkünkből tudunk igazán,
Hosszasan, egy boldog élet udvarán.

Szólj hozzá!