Szótlanul

Összes megtekintés: 29 

Mélyen átgondoltam az emberi életem
Szabadságvágy,terrorizmus miért jutott ez nekem?
Képzeletem szabadsággal,szeretettel vegyítve
Olyan dolog mi sosem juthat egy uralkodó eszébe
A Föld mi ölünkbe adatott,
Minden egyes nap újra sírva fakadott…
Illatos ibolya,bámulatos természeti csoda
Népességek elrettentő egoizmusa.
Ő szólt jelezte,hogy rossz irányba haladunk…
De mi nem,csak azért sem érzékeltük fájdalmának okait!
Pusztítottuk,eltiportuk minden érző szálait
S mikor már végleg vége volt
Egyszer mi is érezhettük mindennapi gondjait
Hogy a probléma fő forrása
Az az ember önmaga.

“Szótlanul” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!