Józan felnőttek

Összes megtekintés: 19 

Régen álmodtam.
Még talán kiskoromban.
Voltak nagy álmok, cseppek,
De idővel mind elperegtek.
Tudni akartam, látni,
A nagyvilágot bejárni,
Repülni széllel, madárral,
Nem törődni a határral.
Volt, hogy tudtam, láttam,
Néha önmagammá váltam,
De az örök törvény szerint,
Mindent elvesztettem. Megint.
Akartam! Vágytam! Harcoltam érte!
Mindenemet az idő tépte,
De fogtam vasmarokkal,
Vérző tenyeremnél sokkal
Erősebb volt a hitem.
Elvesztettem, azt hiszem.
Már csak suttog bennem az álom.
Néha felbukik, s megsajnálom,
De nem futok utána, érte.
Felnőtt vagyok, az isten szerelmére!
Csak egy álmom van: élni.
Élni, létezni, várni, remélni.
S ha az ég is úgy akarja,
Vérző szívem sokáig megtartja,
Az álmaimból másnak sző álmot,
S más megváltja majd a világot.

Szólj hozzá!