Fénykör a szirteken

Összes megtekintés: 9 

Hogy élsz te itt, ha távol
fáklyák fénye ég s te vágysz
üldözve szökni egy vad világból
mely vészharangot félre ráz

s te alkonyatkor vízre szállsz

E víz tükre sötét, mint olaj
fájva fellobban a belészórt lángtól
s e lángból kél fel énekként a jaj
a szirten messze fáklyák fénye táncol

de e világban életed leláncol

A fáklyák járnak, körbeérnek végre
borostyán-fedett kőhöz fák alatt
te köztük vagy, kilépsz a meredélyre
s a tenger néz rád, hűvös-ingatag

a végtelenséged ez áradat

A sűrű köd és fénylő láng ölén
e távollétből egy kar megragad
az alkonylepte szirtek sírkövén
egy vad világból hívó gondolat

az éjszakába súgja voltodat

Szólj hozzá!