Egy Vétkező Hibás Önéletrajza

Összes megtekintés: 43 

Fordul az ősz, hideg télbe
Majd véget érve, tovább lépne
Míg lehunyja szemeit csendesen
Most vége a könyvnek rendesen

Hideg télből szelíd tavasz
Tavaszból hevült nyár
Rohan az idő, rohan az élet
Csak a vétkes ki azóta is vár

Hevült nyárból megint ősz,
Ismét itt a fagyos tél
Ő csak ül és várja a folytatást
De már nem nagyon remél

Még mindig a könyvet fogja
Tépi keservesen, eldobja, visszahozza
S a ronggyá lett lapokat forgatva
Keresi a nem létező fejezetet

Hiszen nem lehet így vége.
A sors ennél jobb író, ő tudja
Vagy az ő boldogságára
talán már nem futja?

Nem ostoba ő,
De ha vége a történetnek
Hol a következő?
Vagy nincs tán vége
csak kell még némi idő?

De mit tegyen a vétkes ebben a világban?
Tündérmesék nélkül
Hiányban, kínjában
Hiszen nem Isten ő, hogy életet írjon

Talán önző halandó csak
De nem érdemli, hogy ezen sírjon
Hogy mások történetét élje fel
Hogy képzeletében oldozzék csak fel

S tépi, nyúzza karmolja a lapokat
Dühöngve szakítja szét
De nem teheti tönkre mit egyszer már megírt
Mert ő a könyv , ő maga a lét

Talán maga sem értheti még,
De a könyv belőle született
Nem Isten ő, csak önző halandó
Ki rossz utat követett

S a nagy költő, ki mindent lát
Szemébe nevetve mondja:
Edd meg amit főztél
Ez nem a nagy írók gondja

Szólj hozzá!