Illékony valóságmezők

Összes megtekintés: 19 

Cseppfolyós falak szakadnak le,
Látom, hogy omlik, özönlik, tűnik el,
Rohannak emberek szélsebes vesztükbe,
Szivárvány tenger a lelkeket falja fel.

Mégis ez megváltás, elmos minden régit,
Új nő rohamos tempóban a helyén,
Mindenütt fényárban az eget kérik,
Új születik, sarjad száz, meg száz remény.

Rohanok, és azt sem tudom, hol állok meg,
Utam a végtelen, senki sincs előttem.
Ha térdhajlatod izgalomtól megremeg,
Tápláld erővel lelked belőlem.

Áramlik, csak folyik, árad és felemel,
Így lebegek magasan, észre sem veszed,
S ha nem találsz meg, pedig te keresel,
Látni fogsz, ígérem, csak hunyd le a szemed!

Csillagporos éjeken ereszkedek ágyadra,
Eltűnök, hiszem, ha meg akarsz fogni,
A hajnal köntösét a sötétre ráadja,
A nappal a kérdésből sose fog kifogyni.

Szólj hozzá!