Önelfogadás

Összes megtekintés: 27 

Kicsit ma sírhatok, ha szívem összehúzza a szeretet hiánya?
Egyedül itt vagyok, s tudom, lecseppenő könnyem most hiába.
Sírhatok-e kicsit, ha igazán már mást akarok?
Elmúlt szelek szárnyán elsodródó levél vagyok.

Csak egy percre hagyom magam,
Áramlok a múlt-hullámon,
Ahogy felkapja a hajam
Magam előtt árnyát látom.

Visszahúz a jelen betonbiztos döntése,
S tudom, hogy a csábító múlt minden sebet feltépne.
Ezért hát a boldogságom kérném mindaz helyett,
Mi bár parazsat hányt, égő tüzet evett.

Szeretem az embert, akivé lettem,
Megfontolttá tette minden apró tettem.
Aurámat csodás fényekbe burkolva
Szenderülök éjjel varázsos álomba.

Szólj hozzá!