Már őszülsz

Összes megtekintés: 150 

Őszülni kezdesz, szépen lassan,
befedi hajad a fehér paplan.
Tréfás kedved elveszett,
fagyos tekinteted, ránk veted.

Egykoron, csodáltad a világot,
s most temeted a boldogságot.
Színek pompája helyett mára,
fák rőt lombja hullik a járdára.

Szépséged most csalfa reményt ígér,
lelked elengedted, had vigye a szél,
Tested bezárva, börtönöd a jég,
díszed, csak adventi koszorúkon él.

Most, hogy őszülsz, s fakul a színes falevél,
betakar reggelente a fagyott csipke dér.
Elbúcsúzol tőlünk egy időre,
s a tavasz újra életre kelt jövőre.

“Már őszülsz” bejegyzéshez 5 hozzászólás

Szólj hozzá!