Kialszom-e?

Összes megtekintés: 60 

kialszom-e a fájdalmat és bánatot,
fenntarthatom ezután is a gyönyörű látszatot?
elhiszitek-e, hogy ez csak pillanatnyi állapot, mifelett gyorsan tovaszárnyalok?

kialszom-e pánikom és mindenfajta félelmem,
vagy talán még holnap is kell mindezt szégyellnem?
miért pont én vagyok akinek ezt kell éreznem,
terjedő pániktól gyorsabban lélegzem.

fáj, dühít, s mint vihar tombol bennem,
add Uram, hogy holnap ne így kelljen kelnem.
tudom nem kell de sokszor mégis rettegek,
hogy téged, Egyetlenem, elveszítelek.

nem túl nagy szenvedés, vannak nagyobb
problémák, de mégis ebbe bénulnak a vénák,
bele, és bár fiatal lélekkel élek, fekszek, kelek,
a fáradtság lángjába néha beleveszek.

félek, hogy így marad ez talán örökre,
de akkor a saját szavamnak beszélnék ellene.
tudom, hogyha holnap megfogom a kezed,
az egyetlen megnyugvást jelenti majd csended.

másnapra biztosan kialszom a gondot,
addigra neked sem kell már így aggódnod.
és mikor végre számon ég a csókod,
többé már nem gyötör végtelen hiányod.

“Kialszom-e?” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Antheia! Biztos lehetsz,hogy kialszod …aki érzelmeit leírja, az már félsiker.
    Az idő mindent megold, csak bölcsesség kell hozzá.
    Üdv: Gugi

Szólj hozzá!