Nihilista vándor

Összes megtekintés: 60 

Nihilista vándor

Kietlen pusztaságon kaptat,
Fehér kalapja fején ócska,
Kezében leharcolt sétabot,
Néha ráteszi a kalapot
A nihilista vándor.

Jobbra is, balra is pusztaság,
Ezer sugár süti homlokát,
Folyvást csak patakokban izzad,
Mint hazafelé tartó vert had.
Nihilista vándor.

Távolról nehéz tehervonat
Óriás terhe felé rohan,
Szívére ül és nehezedik,
Pont ilyen súllyal keseredik
A nihilista vándor.

Minden béklyót – hitte – eldobott,
Hogy minden kedveset ott hagyott,
S hogy nem kötheti őt gúsba már
Igazán semmi se, ami fáj.
Nihilista, vándor.

De lám, a vén lelkifurdalás
Csak szorítja, fúrja oldalát,
Még itt, a semmi közepén is
Fogolynak érzi magát úgyis
A nihilista vándor.

Szemébe könnycseppek költöznek,
Tájak, fák homályba öltöznek,
Ilyen keserű a szabadság?
Ez cikázik csak az agyán át.
Nihilista vándor…

Törvényen kívülinek lenni,
A szív törvényét nem ismerni,
Most jön csak rá a nagy kamasz,
Ez a kettő egy és ugyanaz.
Nihilista? Vándor…

Későn jött rá a nihilista,
Későn, akár a masiniszta,
Hogy át is lódult latens módon,
Rég rossz oldalon megy az úton
A vándor.

Túl sok a fájdalom őbenne,
Bárcsak az idő visszamenne!
Ha gond zúzottkőre nem tolja,
Tán a tehervonat sem volna
Egy nihilista vándor.

“Nihilista vándor” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Mély mondanivalót tartalmaz a versed kedves Gergely. Pereg az egész élet a nihilista szeme előtt mint a tehervonat a síneken. A t.vonat olyan vágányon halad amit irányítanak, de a nihilista nem hallja meg , ha nagy a teher, az intő szavakat. Nem kell az időben visszamenni csak előre kell tekinteni.
    Tetszett az alkotásod. Érett gondolataidhoz szereterttel gratulálok, Zsófi néni.

Szólj hozzá!