Világra jöttem

Összes megtekintés: 28 

Évezredeknek tűnik, néhány rövid évem
Még csak nem is sejtem mi volt előttem és mi vár rám
Mikor még nem volt ember a kék golyóbison
Csak testetlenül ültem a teremtő jobbján…

Mit gondoltam akkor?
Jó a múlhatatlanság, az örökkévalóság hallgatagsága,
vagy életre vágyott komoly létem?
Végül csak létesültem, anya szült földi világra,
cseperedtem, s kinyíltam múlandó csodákra.

Mit mondhattam akkor?
Nem földi szóval – ami csak banálisan „anát s apát” dadogott-
hanem egész bensőmmel.
Boldog leszek-e vajon, vagy csak kéjes kis örömök halmozója?
Áldott leszek-e, vagy égről- földről kirekesztett barbár?
Sajnos nem tudom s ez emészt engem,
mikor más csak napról napra él,
még saját tudatlanságától sem fél.

“Világra jöttem” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. ” mikor más csak napról napra él,
    még a saját tudatlanságától sem fél ”
    Ebből még sohasem támadtak nagy bajok. Addig, amíg olyanok vagyunk mint egy kisgyermek, /Ebben az értelemben értelmezem !/ bízhatunk abban hogy megismerhetjük Isten országát, mert ilyen tisztalelkűekből áll az.
    Szép gondolatok. Szeretettel gratulálok, Zsófi néni.

Szólj hozzá!