Cirkuszi bohóc

Összes megtekintés: 72 

Nevet az alja nép. Porondon az állat.
Nyúzzák még él, a műsor le nem állhat.
Táncol, felesik, arcán a szenvedés rejtve,
mégis megteszi, mi a kénye-kedve

a közönségnek. S jaj, ha nem csinálja,
mert függöny mögött ott a bicskája
a mutatványos legénynek s torka előtt húzza el,
jelezvén, hogy mit érdemel

az, aki engedetlen a parancsra.
Hiszen mi nagyobb érdem, mint a tapsra
meghajolni? Halálomig görbült háttal,
erőtlenül, de fülig érő szájjal

csak hajtsonak és gúnyoljanak netovább?
Hisz még egy tyúk se oly ostobább,
hogy forrt vízbe önszántából merüljön.
Miért kellett ide kerülnöm?

De megáll az állatja neki. Nem ugrál, nem táncol.
A mester is csak nézi, majdnem el is ájul.
Fények szűnnek, kacaj se hallik már.
Sejtheti az ember, mi jön majd ezután.

“Cirkuszi bohóc” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!